Fajtaleírás
A fajta története
A mai rövidszőrű német vizsla sokoldalú vadászkutya, amely a vadászat bármely módjához eredményesen használható.
A fajta kialakulása a 19. század végére tehető, amikortól kezdve a tenyésztés célja mindig a vadászatra alkalmas vizsla tenyésztése volt. Így a kotorékvadászat kivételével szinte minden vadászati módhoz használták. A leggyakoribb alkalmazása az apróvad vadászata volt.
Ebben az időben váltak le a német vadászok az angolok módszerétől: két kutya (egy kereső-álló és egy elhozó) alkalmazásától a vadászaton. A két feladatot a német vadászok egy kutyával kívánták megoldani, tehát kellett egy olyan fajta, amely jól keres, megállja a vadat és el is hozza a lelőtt vadat. Szükséges volt a finom orr és az olyan alkat, amely képes a vadászaton adódó feladatokat a vadászok igénye szerint elvégezni.
Ma a rövidszőrű német vizsla a vadászaton minden feladat elvégzésére alkalmas, kiváló a nagyvad vadászatban, az utánkeresésben (vércsapa) is. A fajta keletkezése idején, valószínűleg a 19. század harmadik harmadában Németországban olyan kutyák voltak, amelyek hasonlíthattak a spanyol pointerhez, valószínűleg Spanyolországból is származtak az ősök.
Ezek a kutyák kitartásban nem feleltek meg a vadászok igényeinek. Bevonták az angol pointereket a tenyésztésbe. Az utódok azonban elmaradtak a vízi munkában, az elhozásban, a csapamunkában, tovább nemesítették.
Egyre inkább kialakultak a német vadászok igényeinek megfelelő tulajdonságok. Így jutottak el a tenyésztők – szigorú szelekció révén – azokhoz az alaptulajdonságokhoz, amelyek ma is jellemzik a német vizslát: keresés, kitűnő orr, vadmegállás, elhozás, csapázás, rámenősség a dúvaddal szemben, vízi munka.
Bízvást mondhatjuk, hogy az első harminc évben a céltudatos és következetes tenyésztés eredményeként a több mint százéves tenyésztői munka olyan eredményt ért el, amit ma is becsülni kell.
Kezdettől fogva a Solms herceg által megfogalmazott cél szerint irányították a tenyésztést: „Jót és szépet a vadászat számára! A teljesítménnyel a típushoz.” Ezt a célt szó szerint ma is követni kell, hogy fajtánk ne váljon kedvtelésből tartott ebbé, ne váljon sétáló kutyává, hanem maradjon meg arra a célra, amire tenyésztették a gyakorlati vadászat számára.
A rövidszőrű német vizsla sokoldalú vadászkutya, amelyik a vadászat bármely módjához eredményesen használható. Így a kotorék vadászat kivételével szinte minden vadászati módhoz használják őket. Kitűnő, nyugodt és intelligens. Gazdájához ragaszkodó, hűséges fajta. Családban könnyen beilleszkedik. Fajtársaival jó kapcsolatot teremt, nem verekedős típus.
Könnyen kezelhető és gyorsan tanul. Elviseli a keményebb bánásmódot az idomítás során. Annak ellenére, hogy finom alkatú és rövidszőrű nem kényes, jó étvágyú, bármilyen kutyatakarmány adható számára. Kennelben, lakásban és kocsiban jól viselkedik.
Jó karakterű fajta, határozott kiállású nyugodt és kiegyensúlyozott idegrendszerű. Bátor és könnyen alkalmazkodik környezetéhez. Természetesen törekedni kell arra, hogy a nagy vérmérséklet ne csapjon át izgágaságba, túlfűtöttségbe. Nem lehet lövésfélő sem. De ne legyen tunya vagy érdektelen a vaddal szemben. Kevés és elenyésző örökletes betegséggel bír. Korábban találkoztunk szemhéj befelé fordulással, szemhéjlazasággal egyre ritkábban. A többéves folyamatos diszpláziavizsgálatnak – amelyet az anyaországban végeznek a tenyésztésbe vétel előtt – köszönhető, hogy ritkán fordul elő terheltség.
A magyar Német Vizsla Klub is ezt a rendszert követi 2004-től csak diszplázia-mentes kutyákkal lehet tenyészteni. A rövidszőrű németvizsla-állomány egészséges.
A rövidszőrű német vizsla szenvedélyes vadászkutya. A tenyésztési célnak megfelelően alakult, mindenes vadászkutyává. A tenyésztési követelmények következetes betartásával, amit a tenyészvizsgák segítenek elő, megmaradt mindenes vadászkutyának.
A szenvedélyessége párosul a kitartással, a magas vadászati intelligenciájával. A sokrétű munka – mező, víz, erdő – igen nagy kombinálókészséget kíván a kutyától.
A rövidszőrű német vizsla esetében is az öröklött tulajdonságokat tovább kell fejleszteni a tervszerű tanítással.
Átlagosan nagyobb teherbírású mint az egyéb mindenes vizslák, ehhez megfelelő keménység is párosul. Több időt kell fordítani az engedelmességi feladatok készséggé válásáig. Jól betanított rövidszőrű német vizsla teljesítménye – akaraterejénél, rámenősségénél és vadbirtoklási vágyánál fogva – kimagaslóan magasabb teljesítményekre képes, mint más vizslafajták.
A mai napig megtartotta alapvető tulajdonságait, amire a fajtagazda országban kitenyésztették, mindenes vadászkutya maradt. A többi vizslafajtával szemben leírható, hogy elegáns, ragaszkodó, hű vadásztárs. Rövid szőrénél fogva könnyen kezelhető. Mezőn és bokrokban nem ragad tele a szőre különböző növényi anyagokkal. A pointerhez hasonló szép mezei munkát végez. Jó orra van, messziről jelzi és szilárdan állja a vadat.
Kemény, kitartó vízi munkája van és emellett a szőre gyorsan megszárad, hó és a jég nem ragad rá. A pehely és a fedőszőr jól védi testét. Szenvedélyes vadász, nagy birtoklási vággyal bír a vad iránt. Kitartó nagy teherbírású és kitűnő apportőr.
Erdei munkája megbízható, kiegyensúlyozott.
Fajta leírás, standard
A rövidszőrű német vizsla standardja
STANDARD 119/D-szám
1995. január 1-jétől az alábbi STANDARD elismert és védett
Anyaország: Németország. Sokoldalú vadászkutya
FCI-fajtacsoport: VII. – kontinentális vizsla
ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Harmonikus elegáns megjelenésű vizsla, felépítése erőt, kitartást sugároz, élénk gyors mozgású. Külső vonalai elegánsak, száraz fej, jól hordott farok, feszes bőr, fényes szőrzet, térölelő, harmonikus mozgás jelzi nemes megjelenését.
FONTOS MÉRETARÁNYOK:
A törzs kissé hosszabb legyen, mint a marmagasság.
IDEGRENDSZER:
Határozott, kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt temperamentum, nem ideges, sem félénk, sem agresszív.
FEJ:
Száraz markáns, sem túl könnyű, sem túl nehéz, az erőssége és hossza az ivarnak megfelelő.
A koponya elég széles, kissé boltozott, a homlokbarázda nem mély, a szemöldökívek kifejezettek a Stop gyengén képzett.
ARCORRI RÉSZ:
Kissé előugró, tág orrnyílásokkal, széles, mozgékony orrtükör. Alapszíne barna. Csak fehér szőralapszínnél megengedett a hússzín vagy foltos orrtükör.
A fang feszes, hosszú, széles és mély, hogy a jó fogást és vadhordást biztosítson. Az orrhát oldalról nézve enyhén boltozott, nemes formájú kosorrt mutat, az egyenes orrháttól kissé felfelé eltér, kanoknál ez kifejezettebb. Még elfogadható az egyenes orrhát.
AJKAK:
Feszesek, nem lelógók, jól pigmentáltak, az orrtól a szétválási pontig csaknem függőlegesek, majd enyhe ívben a szájszegletig érnek.
FOGAZAT:
Erőteljes állcsont és állkapocs, perfekt, teljes ollós harapás, a felső metszőfogak az alsók elé záródnak, köztük hézag ne legyen.
A 42 egészséges fog álljon csaknem függőlegesen a szabályos fogképlet szerint. Az arc erőteljes jól izmolt.
A SZEMEK:
Közepes nagyságúak, ne legyenek előugrók, sem mélyen fekvők. Az ideális szemszín a barna. A szemhéjak feszesek.
A FÜLEK:
Közepesen hosszúak, magasan és szélesen tűzöttek, a fejhez simuljanak, alul tompán lekerekítettek.
Ne legyenek túl hosszúak, se túl vékonyak. Előrehúzva érjenek a szájszegletig.
NYAK:
A nyak hossza arányos legyen az alkathoz. A törzs felé fokozatosan szélesedjen. Jól izmolt száraz, lebernyeg nélküli.
TÖRZS:
Felső vonal: Egyenes, hátrafelé eséssel. A mar kifejezett, a hát feszes, jól izmolt, az izmok fedjék el a csigolyákat. Az ágyék rövid, izmos, egyenes, vagy enyhén boltozott. A far széles, elég hosszú, nem rövid, és nem csapott, a farok felé csak kissé esik, jól izmolt.
MELLKAS:
Inkább mély, mint széles, jól kifejezett fronttal.
A szegycsont nyúljon jól hátra, mélysége érjen a könyök magasságáig. A bordák jól boltozottak, se lapos, se dongásak ne legyenek. A rövidbordák érjenek jól le.
Alsó vonal: Elegáns ívben kissé felhúzva húzódjon hátrafelé.
FAROK:
Magasan tűzött, tövén erőteljesebb, elvékonyodó, közepes hosszú. A vadászathoz felénél kissé hosszabbra kurtítva. Nyugalomban lelóg, mozgásban vízszintesen, nem túlzottan a hátvonal felett hordott. (Azokban az országokban, amelyekben a kurtítást tiltják, maradjon meg az egész farok. Az ugróízületig érjen és egyenesen kardformában hordott legyen.)
VÉGTAGOK:
Elülső lábak általában:
Elölről nézve egyenes és párhuzamos, oldalról nézve jól a törzs alatt állók. A lapocka hátrafelé ferdén, szorosan fekvő, jól izmolt legyen, száraz. Jó szögelés a lapocka és a felsőkar között. Könyök szorosan a testhez simuló, de nem túlságosan odanyomódó, nyúljon jó hátra. Jó szögelés a fel- és alkar között.
A mancsok kerekek, enyhén kanálformájúak is lehetnek. Az ujjak erősek, boltozottak, erős karmokkal.
Hátulsó lábak: hátulról nézve egyenes és párhuzamosak. Jó szögeléssel, erőteljes csontokkal. A comb hosszú és széles, jól izmolt, jó szögelés a medence- és combcsont között.
A térd erőteljes, jó szögeléssel, a felső és alsó combcsont között. Alsó szár hosszú, jól izmolt, jól szögelt a lábhoz. Az ugróízület erőteljes. Mancsok kerek formájúak: enyhén kanál formájúak is lehetnek. Erőteljes, jól boltozott lábujjak, erős karmokkal.
JÁRÓSZERKEZET:
Térölelő sok tolóerővel és jól kinyújtott lépéssel. Mozgásban elől és hátul párhuzamosan álló végtagok. Poroszkálás nem kívánatos.
BŐR:
Szorosan testhez simul, feszes, ráncképződés nélkül.
SZŐRZET:
Rövid és sűrű, kemény durva tapintású. A fejen és füleken vékonyabb és rövidebb. A farok alsó oldalán nem feltűnően hosszú. A szőrzet az egész testet jól fedje.
SZÍN:
- Egyszínű barna jelzés nélkül.
- Barna, kevés fehér vagy spriccelt jelzés a mellen és lábakon.
- Sötét barna spriccelt, barna fejjel, barna foltokkal, pöttyökkel. Az alapszíne ilyen szőrű kutyának nem barna fehérrel vagy fehér barna szőrrel, hanem a szőrzet barna–fehér keveréket mutat, amely szín a gyakorlati vadászatban igen értékes. A hátulsó lábak belső oldalán és a farok végén a szín kissé világosabb.
- Világos barna spriccelt (világos deres) barna fej és foltokkal, pöttyökkel. Ennél a színnél kevesebb a barna szőr és a fehér szőrök kiütnek.
- Fehér barna fejjel, foltokkal, pöttyökkel.
- Fekete szín az előbbi változatokban, a sárga jelzés a szemek körül, a mellen és mellső lábakon megengedett.
- Spriccelt csíkozott ajkak megengedettek.
MÉRET:
Marmagasság:
kanok 62–66 cm
szukák 58–63 cm
HIBÁK:
Minden eltérés az előbb leírtaktól hiba. Az eltérés a jó és a hiba között, az értékelésnél az eltérés aránya legyen mérvadó.
- Hibák a testfelépítésben. – Hibák a nemi jellegben.
- Rövid arcorri rész. (Fang) – Túl erős, vagy kicsi ajkak.
- Túl hosszú, rosszul tűzött, gyűrött fülek. – Túl világos szem. (Ragadozó madár szem)
- Két fognál több hiány (Pl.: P1-es és M3-as, vagyis a négy P1-esből és a két M3-asból legfeljebb kettő fog hiányozhat).
- Erős lebernyeg.
- Enyhe pontyhát.
- Túl rövid far.
- Meredek hátulsó szögelés.
- Túl mély mellkas.
- Kifelé, vagy befelé forduló könyök. Talajon szűk, vagy széles állás.
- Enyhe tehénállás, vagy hordó forma, szűk állás.
- Túl magasan a hát fölött hordott farok.
SÚLYOS HIBÁK:
- Túl erős, durva csontozat.
- Hegyes arcorri rész (Fang), erősen süllyedt orrhát.
- Kifejezett Stopp.
- Hússzínű, vagy foltos orrtükör (kivétel fehér szőrszín esetén).
- Harapófogós harapás (négy éven felüli kutyáknál a kopás következtében a harapófogó nem befolyásolja a minősítést, amennyiben fiatalabb minősítésében a harapás korrekt volt).
- Kifejezett ponty-, vagy süllyedt hát.
- Kifejezetten hiányzó mellkas mélység, keskeny front, lapos vagy túl boltozott mellkas.
- Túlzottan kiforduló, vagy beforduló könyökízület.
- Erősen puha csüd, vagy meredek csüd.
- Szétálló lapos mancsok.
- Nehézkes, durva csontú járószerkezet, gyenge izomzattal.
- Erős tehénállás, hordóállás, álló helyzetben, vagy menetben.
- Túlnőtt far.
- Kettő cm-nél nagyobb eltérés a magasságtól.
TENYÉSZTÉSBŐL KIZÁRÓ HIBÁK:
- Az alkat durva eltérése az ivar szerint.
- Minden megnyilvánulás, amely idegrendszeri gyengeségre utal.
- Kettőnél több foghiány (P1–M3).
- Egy vagy több fog hiánya az előbbieken kívül. A nem látható fogak hiánynak számítanak, hacsak egy előző minősítésben nem igazolják a teljes fogazatot.
- Elő-, vagy hátraharapás, vagy más harapáshibák.
- Laza szemhéjak (Ektrópium, entróium, distichiasis, dupla szempillák)
- Erősen süllyedt hát, láthatóan elferdült csigolyák.
- Deformálódott mellkas.
- Herehiány.
- Farkaskörmök.
- Álcsonthasadás.
- Felesleges fogak a fogsoron kívül.
- Kanoknál a herezacskóban két ép, jól fejlett herének kell lennie.
MEGJEGYZÉSEK A STANDARDHOZ:
SZÍN:
Mivel kérdések merülnek fel a rövidszőrű német vizsla színével kapcsolatban ismételten hangsúlyozom, hogy a tiszta barna a fehéren át, tiszta feketéig minden átmeneti és keverék szín valamennyi szín megengedett. Sokan nem akarják a tiszta fekete színt.
A tiszta fekete szín megengedett, a Standardnak megfelel.
Ha ugyanis egyszínű barnát fedeztetünk fekete spriccelttel, nem zárható ki, hogy az alomban tiszta feketék szülessenek. Egy különleges szín, amely ugyancsak MEGENGEDETT A SÁRGA tűzés. Ma már alig fordul elő, korábban Würtenberg környékén volt elterjedt, itt Würtenbergi vizslának is hívták. Legtöbbször az arcorri részben, a mancsokon, részben a lábakon és a végbélnyílás körül fordult elő a sárga szín. Ez a szín az előbb leírt formában is megengedett.
Az FCI nem engedi, hogy a Standardban megjelölt hibákat küllemi osztályzattal kössék össze. (A bíró joga a hibákat minősíteni.)
A bíróknak, tenyésztőknek és érdeklődőknek segítségül a Standardot úgy építettük fel, hogy az első részben az ideális formát írja le. A hibákat ezután három kategóriába sorolja:
- Hibák.
- Súlyos hibák.
- Tenyésztésből kizáró hibák.
A standard előírásainak ésszerű alkalmazásával felfogásunk szerint az alábbi szabályt követhetjük:
Ha egy kutya a Standard előírásainak megfelel „Kitűnő”-vel minősíthető, Hibák a Kitűnőt kizárják, de megengedhető a „Nagyon jó” Súlyos hibák kizárják a Nagy jó minősítést, de „Jó” még megadható. Tenyésztésből kizáró hibák a „Jó” minősítést is kizárják. Ilyen kutyák még „Megfelelővel” minősíthetők.
A NAGYSÁGRÓL:
Az ideális méret a kanoknál 62–66 cm, szukáknál 58–63 cm.
Súlyos hibáknál írtuk: a két cm eltérést le, vagy felfelé súlyos hibának számít. Hangsúlyoznánk, hogy a két cm-es eltérés az ideális mérettől a Kitűnő minősítést még lehetővé teszi, ha a kutya egyébként mindenben megfelelő. A két cm-nél nagyobb eltérés csak Nagyon jót tesz lehetővé.
FOGAZAT:
Kitűnő minősítéshez 42 egészséges fognak kell lenni. Ha P1 vagy M3-ból összesen kettő hiányzik még „Nagyon jó” minősítés adható. Ideális fogazatban a kutyának négy 4 P1-es, kettő M3-as foga van, ebből a hatból legfeljebb kettő hiányozhat. (Nagyon jó megadható.) Ha kettőnél több hiányzik ezekből a fogakból, vagy más fogakból, akkor ezt tenyésztésből kizáró oknak kell minősíteni. Ez alól egy kivétel lehet, ha előzőleg tenyészszemlén, vagy kiállítási minősítés alkalmával teljes fogazatot állapítottak meg. Ebben az esetben a tulajdonosnak ezt a tényt az előzőleg kapott bírálati lappal kell igazolnia. Ez azért fontos, mert időközben baleset vagy más ok miatt elveszítheti egy-egy fogát. Fontos, hogy a baleset előtti minősítésekkor pontosan vizsgálják a fogazatot.
HARAPÓFOGÓS HARAPÁS:
A harapófogós harapás alatt azt értjük, hogy a felső és alsó állkapocs metszőfogai egymásra harapnak, mint a harapófogó. Ilyennek számít a harapás már akkor is, ha a felső metszőfogakból kettő harap rá az alsó fogakra. Ha az előbbi harapáshibák fennállnak a minősítés legfeljebb – a súlyosnak minősülő hiba miatt – csak Jó minősítés lehet. Ez alól kivétel, ha a kutya négyéves elmúlt és metszőfogai kopás miatt már egymásra harapnak. Ez nem befolyásolja a minősítést, de egy fiatalkori minősítéssel igazolni kell a korrekt harapást.
DUPLA FOGAK TÖBBLET FOGAK:
Gyakran előfordulnak dupla P1-es és néha metszőfogaknál is előfordul többlet. Ez nem befolyásolja a minősítést, ha a többlet nem áll ki a fogsorból. Ha igen akkor tenyésztésből kizáró hibának számít. Csak „Megfelelő” minősítést kaphat.
A tenyésztésből kizáró hibák között az is szerepel, hogy „ha bármely idegrendszeri gyengeség állapítható meg”. Ennek megállapítása a kiállításokon nem könnyű. Tipikus hiba, ha a körben a kutyát húzni kell, nem hajlandó menni, vagy állandóan menekülne a körből, különösen ijedősek, ha a bíró vagy más feléjük megy, egyszóval mindaz, ami a Standardban jelzett kiegyensúlyozottságot, megbízhatóságot jelenti, annak ellentmond. Tehát nem félnek nem idegesek, és nem agresszívek. A félelmükben harapók nem a bátrak közé, hanem az ideggyengék közé tartoznak. Természetesen más kérdésekben is felmerülhetnek újra és újra kétségek, amelyeket időnként tisztázni kell.